Kártérítési perekre is felkészülhetnek azok az önkormányzatok, amelyek nem vonják vissza jogsértő szociális rendeleteiket. A kisebbségi ombudsman szerint a kormányfőnek és a szociális miniszternek is határozottan állást kell foglalnia.
Ki ne hallott volna róla: a monoki önkormányzat
megvonja a támogatást azoktól a családoktól, amelyek gyermekei nem járnak
rendszeresen iskolába, a szociális segély kifizetését pedig munkavégzéshez
akarja kötni. A példát több település követte, vagy szeretné követni. Kállai Ernő vizsgálata alkotmány- és
törvénysértőnek tartja a "monoki modellt". - Nem felel meg a
valóságnak - mondta tegnapi tájékoztatóján -, hogy az önkormányzatok más
módszerekkel nem tudják rákényszeríteni a segélyezetteket a munkára. Most is
meg lehet vonni a segélyt, ha valaki nem fogadja el a számára felajánlott
megfelelő munkahelyet. (- Persze - tette hozzá Kállai Ernő - a segély fejében
végeztetett "önkormányzati kényszermunka" után nem kell külön bért és
járulékot fizetni...) Szepessy Zsolt, Monok polgármestere
előre megkérdőjelezte a vizsgálat objektivitását, mondván, hogy az ombudsman
kérdéseire még el sem küldte a válaszát. Tévedés, esetleg csoda történt: Kállai
Ernő bemutatta ugyanis a monoki polgármester június 3-án kelt levelét, azt,
amit állítólag el sem küldött. Ennek tanúsága szerint Monokon hat (feltehetően
roma) gyerek nem jár rendesen iskolába. A tanárok többször voltak
családlátogatáson, de a szülők ígéretei ellenére nem csökkent az igazolatlan
hiányzások száma. Két esetben büntetőfeljelentést tett az önkormányzat, az
eljárást azonban az ügyészség - bizonyítottság hiányában - megszüntette. Kállai
Ernő úgy látja, hogy a gyermekvédelmi támogatás önkényes megvonása ilyen
helyzetekben sem járható út: ha a szülők nem gondoskodnak gyermekükről, akkor
az erre hivatott intézményrendszer jogosult (és köteles) reagálni. Kállai Ernő úgy látja, hogy az intézkedések
jórészt a romákat sújtják, még akkor is, ha az etnikai hovatartozás nevesítve
nem jelenik meg. Idézte a tizennyolc település - köztük Monok -
polgármestereinek közös levelét. Ennek egyik passzusa mintha a cigányellenes
sztereotípiákat gyűjtötte volna csokorba: a családtámogatási rendszer
"egyre gerjeszti az alacsonyan szocializálódott tömegek
népességnövekedését", továbbá "megélhetési formává fejlesztette a
gyermekszülést, maffiaszerű bűnözéssé a szociálpolitikai csalást". Szűcs Erika szociális miniszter korábban
közleményben tudatta, hogy nem támogatja a monoki kezdeményezést. Ennek némileg
ellentmond, hogy pár nap múlva kijelentette: együtt kíván dolgozni a
"szerencsi dokumentumot" aláíró tizennyolc polgármesterrel. A tárca
újabb, tegnap kiadott állásfoglalása már arról tudósít, hogy a miniszter
szeretné, ha a közigazgatási hivatalok mielőbb megvizsgálnák a vitatott önkormányzati
rendeletek törvényességét. A nem minden elemében következetes cselekménysort
figyelve úgy látszik, Kállai Ernőben is maradt hiányérzet. A kisebbségi
ombudsman határozottabb fellépést vár a szociális minisztertől, ahogyan a
kormányfőtől és a politikai szféra egészétől is. Kérdés, milyen következményekkel számolhatnak
azok az önkormányzatok, amelyek tartják magukat a jogsértő rendeletekhez.
Kállai Ernő elmondta, hogy a kilencvenes évek első felében a karcagi
önkormányzat hasonló gyakorlatot léptetett életbe. A vége az lett, hogy a
panaszosok sikeres kártérítési pereket indítottak. Monoknak és a többi
településnek is hasonlóra kell felkészülnie.
A monoki rendelet nem rasszista, és nem kényszeríti munkára az embereket
- így reagált a kisebbségi ombudsman jelentésére Szepessy Zsolt polgármester.
Példaként említette, hogy néhány rendszeres szociális segélyből élő helybéli
nemrég önként jelentkezett munkára. Három közmunkásuk a napokban jelezte, hogy
munkaszerződésük lejárta után is tovább kívánnak dolgozni, pedig akkor már nem
munkabér, hanem segély jár nekik. Szepessy szerencsétlennek nevezte, hogy
"Budapestről akarják megmondani, egy kistelepülésen az emberek miképpen
éljenek, és mihez viszonyuljanak". A monoki sajtótájékoztatón több,
segélyekből élő asz-szony is megjelent. Héring Lászlóné azt mondta: a segélyért
cserébe végzett munka visszaadja az emberek önbecsülését, mert úgy érzik,
tehetnek valamit az eddig "csak úgy" kapott pénzért. (B. A.)
Forrás: Népszabadság