A Szerencsi Súlyemelő Szakosztály évről-évre egyre magasabb eredményeket ér el az országos, valamint a megyei versenyeken. Egy olyan nő foglalkozik a gyerekekkel, akinek szenvedélye a súlyemelés, azzal, hogy felkérték edzőnek, egy álma vált valóra. A gyerekkori versenyzéstől az edzői pályafutásig tartó időszakról Fekete Diánával beszélgettem.
Hány évesen kezdtél el a súlyemeléssel foglalkozni?
Fekete Diána: 9 évesen. 1997-ben találkoztam először a sporttal. A helyi szakosztály éppen országos versenyt rendezett és így keltette fel az érdeklődésemet.
Egy verseny elég ahhoz, hogy egy lány elhatározza, súlyemelő szeretne lenni?
Diána: Úgy gondolom, igen! Nálam sikerült, persze az is motivált, hogy a testalkatomhoz megfelelő sportot válasszak. Ez olyan, mint a szerelem első látásra.
Hány éves korodban versenyeztél először?
Diána: 10 éves voltam. Az Ördögh István Emlékversenyen egyedüli lányként indultam a velem egykorú fiúk ellen, és nyertem. Ez még egy lökést adott a folytatáshoz.
Melyik verseny volt a legemlékezetesebb a számodra?
Diána: Egy Opel Barcika kupa az idén nyáron, mert már, mint edző versenyeztem és nem, mint versenyző. Jó volt látni, érezni, ahogy a tanítványaim szurkolnak értem.
Kihagytál egy pár évet. Miért kellett abbahagynod a sportolást?
Diána: Egyszerűen telítődtem. Nagyon nagy lemondással jár a sport, és nyolc év után már sok lett, illetve volt egy térdsérülésem, de nem a sport miatt, és ez is közrejátszott. Aztán 2008-ban újra elkezdtem foglalkozni vele. Már hiányzott az életemből. Igazából nem találtam a helyem a súlyemelés nélkül, aztán jött az edzői felkérés.
A szerencsi fiatalokat edzed. Mikor lettél edző?
Diána: Igen, a szerencsi és a Szerencs környéki fiatalokat edzem. 2008 szeptemberében keresett meg a szakosztály edzője Fekete László, hogy lenne-e kedvem ahhoz, hogy sportolni vágyó tehetséges fiatalokkal foglalkozzam. Nem gondolkodtam egy fél percig sem, hiszen be kell vallanom, egy régi, gyermekkori álmom vált valóra.
Mi volt az oka, hogy ilyen fiatal edzőnőt választottak?
Diána: Bővíteni szeretnék a női szakágat és fiatalítani az edzőgarnitúrát. Magyarországon én vagyok a negyedik női edző és egyben a legfiatalabb is. Ebben a keleti régióban nem is volt női edző. Mindhárom kolléganőm a Dunántúlon és Budapesten dolgozik.
Nehéz volt belerázódni az új feladatba?
Diána: Nem volt könnyű, de nem a szakmaiság miatt, hanem azért, mert el kellett azt érnem, hogy fiatal nőként a tőlem pár évvel fiatalabb fiúk ne nőként, hanem edzőként nézzenek rám, és fogadják el utasításaimat. De pár hónap alatt sikerült elérnem.
Fiatalon váltál edzővé. Hogyan fogadtak a szakmában?
Diána: Volt, aki pozitívan, volt, aki negatívan, támadóan fogadott. Tudod, nagyon sok az irigy ember és nehéz velük szót érteni. Volt olyan eset, mikor azok is támadtak, akik előtte a szemembe vigyorogtak. De nem foglalkoztam velük, bizonyítani kell, máshogy nem megy. Szerencsére a szövetség részéről támogatnak, ők is sokat kaptak miattam.
Nem sokan mondhatják el magukról, hogy húsz évesen már edzőként dolgoznak. Valaki ebben a korban még versenyzik. Te versenyzel még?
Diána: Igen versenyzek, persze már nem olyan szinten, mint régen, már csak hobbi. Nem lehet lemondani róla. Mikor elmész egy versenyre és érzed, hogy az adrenalin szinted a plafonon van, az annyira fel tud pörgetni, hogy egyből versenyezni akarsz. Nagyon jó érzés.
Ezt mondják igazi sportszenvedélynek, nem?
Diána: Igen, mikor nem csak az életed része, hanem ez lesz az életed. Mikor minden más csak utána következik. Kell ez a szenvedély minden munkában és sportban. Szoktam mondani, hogy nekem ez nem munka, hanem a szerelmem, az életem.
Említetted a bizonyítást. Milyen versenyeken, milyen eredményekkel szerepelt a szakosztály?
Diána: A különböző országos és kupaversenyeken mindig több dobogós helyezettünk van. Egyenként felsorolni nagyon hosszú lenne. A legutóbbi versenyünk az Oroszlányban megrendezett Utánpótlás Országos Bajnokság volt, ahol két arany és két bronzérem mellett öt pontszerző helyet is megszereztünk, így a szakosztályok közötti pontversenyben a 34 szakosztály közül a hatodik helyen végeztünk. Úgy gondolom, ez nagyon szép teljesítmény egy ilyen kis szakosztálytól, mint a miénk.
Hárman edzitek a Szerencsieket. Nem sok ennyi edző egy szakosztályba?
Diána: Először én is azt hittem, hogy sok. De most, hogy sűrűsödtek a tennivalóim, kell egy ember, aki besegít, ha esetleg nem tudok edzést tartani, de nem ez az elsődleges szempont. Ő is egy fiatal, ambiciózus egyén, ő is sokat tehet a szakosztály fellendítése érdekében és ez az elsődleges cél. Fejlődünk, bővülünk folyamatosan. Jelenleg már húsz leigazolt versenyzőnk van.
Ha jól tudom, aktívan részt veszel a közösségi életben. Az edzői feladatok mellett mennyi részt veszel ki a versenyek szervezéséből?
Diána: Szinte minden szervezés rám hárul. A sportorvosi igazolások, vizsgálatok leszervezésén keresztül a pénzügyi dolgokon át a versenyekre történő utazásokat, a tiszteletbeli szakosztályvezetőnk segítségével javarészt én csinálom. Persze a másik két kollégám is besegít.
Áprilisban Szerencsen rendeztük meg az Országos Diákolimpiát, amin rekordszámú résztvevő volt, és amit a szövetség az elmúlt évek legsikeresebb diákolimpiájának titulált. Itt is kivettem a részem a szervezésből, nagyon sok munkánk volt vele, de megérte és még élveztem is.
Te voltál a rendezvény háziasszonya?
Diána: Igen, mondhatjuk így is.
Milyen feladatok várnak rád a jövőben, vannak terveid?
Diána: Tervek vannak. Jelenleg a november 28-án megrendezésre kerülő Kőszegi György Emlékversenyre készülünk. Rekordszámú indulóval megyünk, azaz összesen húsz versenyzővel. Én is indulok. Közben csinálom az edzői iskolát és már készülünk a következő évi versenyekre. Szeretnénk megrendezni Szerencsen egy utánpótlás országos bajnokságot is.
Jövőre államvizsgázok, diploma után szeretném másoddiplomaként megcsinálni a pszichológiát, aztán szakosodva, sportpszichológusként is szeretnék dolgozni. Most decemberben lesz a bírói vizsgám, úgyhogy nem unatkozom. Egyszer azt mondta egy nagyon kedves ismerősöm, hogy: A cél legyen álomszerű, mert csak akkor jutsz magasra, ha a léc is magas.
Király Bernadett
