Hazánk viharos politikai viszonyai mellett felüdülés, ha tizenhárom önkormányzat összefog. Félretéve a politikai hovatartozásunkat egy közös uniós projektet generáltunk az idegenforgalmi vonzerők fejlesztésére, hiszen ekkor erre volt lehetőség kizárólag.
Nem titok, hogy abban az időben, mikor hazánk belépett az Unióba, megjelentek az első pályázati felhívások, amelyek döntően idegenforgalmi vonzerő kiírásával kezdődtek. Itt az ország keleti, idegenforgalomra alkalmas, de a leghátrányosabb részén azon gondolkodtunk, hogy jár jobban a világörökségi címmel is rendelkező Hegyalja a pályázatok tekintetében. Úgy-e, hogy a négy város magára hagyja a községeket, vagy a községekkel összefogva próbál forrásokat pályázni, hogy egyenletesen fejlődjön ez a térség.
Ezért hazánkban elsőként fogtunk össze, és tizenhat projektet generáltunk tizenhárom hegyaljai településen. Maga a projektgenerálás sem ment könnyen, mert a kezdetekben mindenki, minden turisztikai fejlesztési javaslatát egy közös projektben akarta megoldani. Nem véletlen, egy beruházás deficites világörökségi területről volt szó, ahol a turizmusnak kell az egyik húzó ágazatnak lennie. Természetesen akkor is felmerült a munkahelyteremtés szükségessége, mint társadalmi szinten megoldandó probléma. De akkor éppen munkahelyteremtő pályázatok nem voltak napirenden, meg ne legyenek illúzióink Szerencstől az országhatárig nem igazán ostromoltak a befektetők bennünket, a munkahelyteremtés szándékával. Vagyis ha akkor idegenforgalmi vonzerőre nem pályázunk, akkor elestünk volna azoktól a lehetőségektől, amellyel büszkén állíthatjuk, hogy az elsők között nyertünk.
A konszenzusteremtéssel is megküzdöttünk, mert az első körben 32 milliárd forint értékű fejlesztési igény jelent meg, majd ezt több szakmai szűrőn át 4 milliárd forintra mérsékeltük. S ekkor jött el tulajdonképpen az együttműködés, az egymásra szorultság, a tolerancia pillanata, mikor mindenkinek - kivétel nélkül - önmérsékletet kellett gyakorolnia, hiszen az elnyerhető források nem voltak kimeríthetetlenek. Sőt a beruházási igényt két kisebb tételre kellett szétszedni annak érdekében, hogy esélyesek legyünk.
A szétválasztás önként adódott, az egyik csoportba az engedélyezési tervvel rendelkezők kerültek: Tokaj „Tokaj-hegyaljai Borok Háza”, Sárospatak „Várbástya”, „Vízikapu Rendezvénytér”, Sátoraljaújhely „Magyar Nyelv Múzeuma”, Szerencs „Világörökségi kapuzat és hozzá kapcsolódó turisztikai információs pont”, Bodrogkisfalud „Főtér kialakítása és a hozzá tartozó kiállító épület felújítása”.
A másik csoportba azok az önkormányzatok kerültek, akik projektötletekkel rendelkeztek, vagyis még előttük állt az engedélyezési terv elkészítése. Ne feledjük a nevezett helyhatóságok a PEA program keretében pályáztak (Pályázat Előkészítő Alap), amely azt a célt szolgálta, hogy hazánk már az első uniós cselekvési tervben is sikeresen pályázzon!
Ezek a következők voltak: Bodrogkeresztúr „Zsinagóga épületében egy turisztikai információs pont létrehozása, annak felújításával”, valamint egy „Kilátóhely létesítése”, Legyesbénye „Közösségi Borház”, Mád „Szilvásfürdői pihenőpark”, Monok „Kálvária és zarándokhely”, Sátoraljaújhely „Hősök tere rekonstrukciója”, „Turisztikai Információs Központ”, Szegi „Víziturisztikai bázis és kiállítótér”, Szegilong „Tájház felújítása”, Tarcal „Hatputtonyos borfalu”, Tolcsva „Borászati kultúra háza”.
Ha ezt a beruházási sort valaki jóindulattal végiggondolja, és a térség, táji, történelmi és borászati hagyományait figyelembe veszi, akkor egyértelműen arra a megállapításra juthat, hogy a neves építészek tervezte létesítmények nem egyes polgármesterek túlburjánzó képzeletének a szülöttei, hanem tizenhárom település együttes álma, amelyeket a helyi képviselő-testületek is együttesen jóváhagytak, valamint a tizenhárom település is. Vagyis itt érvényesült a PEA szabályaiból kifolyólag, az „egy mindenkiért, mindenki egyért” elve.
Az utóbbi hetekben néhány település - a felsoroltak közül - egyes sajtóorgánumok figyelmébe került, ami nem baj, mert az ő dolguk a köztájékoztatás.
Tokaj-hegyalja érintett polgármesterei mindig örömmel fogadják a média érdeklődését, s ez továbbra is így lesz, ha a vidék értékeiről, épített és természeti örökségéről fognak elfogultságtól mentesen tudósítani. Azokról az erőfeszítésekről, amit a vidék polgármesterei kifejtenek a választóik érdekében.
De három projekt kapcsán nem a jóindulatot tapasztaltunk, hanem egyfajta szenzációkeltést, „lám-lám vidéken is” céllal. Bodrogkeresztúr esetében meg kell jegyeznünk, hogy egy hegy tetején nem biztos, hogy egy vadászles jelenti a kilátót, hanem az a pont, ahonnan egy építész szerint legszebb a táj.
Szerencsnél a világörökségi kapuzat esetében a kilátó célja - egy síkvidéki területen - éppen egy mesterségesen épített magas pont létesítése volt indokolt, hogy a turista rá tudja tájolni magát a gyönyörű tájra. S ha az információs ponton még nem ül senki a tudósítás idején, az nem egy befejezetlen fejlesztést jelent, hanem azt, hogy a turisztikai desztinációs pályázatot két évvel később írták ki, mint ahogy kellett volna. S most, hogy a helyi desztináció megalakult ez a kérdés is megoldódik. Sőt a kávézó üzemelt, de a Városgazda Kft. a tudósítás idején váltott bérlőt.
Sátoraljaújhely főtere pedig azért szépül meg, mert minden kistérségi központra kiírnak városrehabilitációs pályázatot, aminek az a célja, hogy a veretes hírű és szépségű városainkat felgravírozzuk, s ne a rendszerváltás előtti nyomorúságos állapotokkal vonzzuk Hegyaljára a turistákat. Ráadásul ez a projekt nem is a PEA keretében valósul meg.
Ugyanakkor munkahelyteremtésre is sokat fordít éppen a két megszólított város, hiszem mindkettőben van ipari park, amelyekre több száz millió forintot fordítottak és fordítanak, többet, mint az esetleges csobogókra.
A Tokaj Világörökségéért Projekt egy példa nélküli összefogás eredménye. Kárt okoz az a borvidéknek, sőt a majdan összefogni szándékozó önkormányzatoknak, ha ország világ előtt megkérdőjelezzük a fenti települések vezetőinek tisztességét, különösen akkor, mikor ezek mögött a beruházások mögött többszörös pozitív testületi döntések vannak, akár helyben, akár az irányító hatóságok részéről.
Végezetül, vidéki emberek vagyunk, akik sokat adunk a tisztességünkre, a feddhetetlenségünkre, mert minket itt a végeken a teljesítményünk és a sikereink szerint ítélnek meg. Pártállástól függetlenül álltunk össze egy álom megvalósítására, amit siker koronázott, köszönetet nem várunk érte, csak annyi megbecsülést a hazai médiától, hogy ne soroljon be bennünket milliárdos nagyvárosi ügyeskedők közé.
TOKAJ, 2009. október 21.
Az „ÖSSZEFOGÁSSAL TOKAJ VILÁGÖRÖKSÉGÉÉRT PROJEKT”-ben résztvevő önkormányzatok polgármesterei
