Szerencs Város Önkormányzata az 1848/49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére ünnepséget és koszorúzásokat szervezett 2012. március 14-én. (Fotók itt. )
Az idei ünnepi program a nevelési-oktatási intézmények rendezvényeivel vette kezdetét. A két általános iskola diákjai a Rákóczi-várban, míg a gimnazisták az intézmény aulájában emlékeztek meg nemzeti ünnepünkről. A város óvodásai ebben az évben is elsétáltak a Kossuth téri emlékműhöz, ahol a Nemzeti dal eléneklése és forradalmat idéző versek elmondása közben helyezték el saját készítésű nemzetiszín zászlócskáikat, papírkokárdáikat.
Az ünnepségsorozat a déli órákban a Petőfi-emléktábla megkoszorúzásával folytatódott. Itt, ahol a Petőfi Sándor a Panyó Panni című versét írta, a városban működő oktatási intézmények diákönkormányzatai és a Hegyalja Kapuja Mozgáskorlátozottak Egyesülete helyezték el koszorúikat. A szabadságharc költője először 1844 februárjában járt településünkön. Második alkalommal 1847. július 9-én Miskolcról Sárospatakra utazva ejtette útba Szerencset. Ekkor írta fent említett versét is. Ennek emlékét őrzi a Rákóczi út 79. szám alatti épület falán 1973-ban elhelyezett emléktábla.
A gyermekkönyvtárban a Szerencsi Általános Művelődési Központ könyvtárosainak vezetésével a Rákóczi Zsigmond Általános Iskola első osztályos tanulói vettek részt egy történelmi játszóházon, ahol az 1848-as szabadságharc jelképeivel ismerkedhettek meg. A foglalkozás alkalmával huszárbábot színeztek és krepp-papírból kokárdát készítettek.
Kora délután Ondon a helyi óvodások műsora után Koncz Ferenc polgármester mondta el ünnepi gondolatait. Felidézve az 1848. március 15-i eseményeket kiemelte, hogy ez az az ünnep, amely igazán összeköti a magyar népet. – Büszkék lehetünk rá, hiszen más európai országok e történelmi eseményen keresztül ismerték meg a magyar nép történelmét – fogalmazott a polgármester, aki megemlítette azt is, hogy a forradalom és szabadságharc alakjainak emlékét minden magyar településen őrzi egy-egy utca neve is. Azt is hangsúlyozta, hogy Zemplénnek különösen fontos Kossuth Lajos, hiszen itt látta meg a napvilágot, és a 19. századi küzdelem egyik legnagyobb alakja maga is azt mondta: „Itt születtem a zempléni hegy tövében, Monokon”. Kossuth máig egyike azoknak, akik a magyar nép emlékezetében leginkább megtestesítik az 1848–1849-es forradalmat és szabadságharcot, Széchenyivel és Petőfivel együtt. Az akkori forradalmárok nagyszerű dolgot vittek véghez, amelyek nagy áldozatokkal jártak. – A világ két legnagyobb hatalma kellett ahhoz, hogy a magyarok letegyék a fegyvert – emelte ki Koncz Ferenc, majd hozzátette, hogy minden településen büszkék azokra a felmenőkre, aki részesei voltak a szabadságharcnak. – Ondon három ilyen személyt tartanak számon, Zempléni Samut, Ónagy Istvánt és Séllei Andrást. Legyünk hát büszkék a hőseinkre – emelte ki Koncz Ferenc ünnepi beszéde zárásaként.
A városvezető beszéde után Ringer István tárogatójának hangjai mellett helyezték el a koszorúzók a megemlékezés és a tisztelet virágait az ondi 1848-as emléktáblánál. Az ünnepséget Nagy József előadásában a Föltámadott a tenger című Petőfi-vers és a Szózat hangjai zárták.
A megemlékezés Szerencsen a Kossuth szobornál folytatódott, ahol Oleár Viktória, a Bocskai István Gimnázium tanulója szavalta el Petőfi Sándor Szabadsághoz című versét. A szabadságharc vezéralakjának emlékhelyénél Kocsis József gimnáziumi tanár mondott beszédet. Hangsúlyozta, hogy az államférfi a magyar állhatatosság példaképe. Példája, szellemisége ma is hat. Szent István mellett a legismertebb magyar történelmi személyiség. Elmondott olyan kevésbé ismert tényeket is, miszerint Kossuth Lajos szerepel a Guinness Rekordok Könyvében, mint a legkorábban született ember, akinek rögzítették a hangját, és ez ma is meghallgatható, hiszen az Országos Széchényi Könyvtár őrzi a viasztekercset. Továbbá ő az egyetlen magyar politikus, akinek az amerikai törvényhozás épületében, a Capitoliumban is szobrot emeltek. – Mit tanulhatunk Kossuthtól? – tette fel a kérdést Kocsis József. – Talán azt, hogy egy önálló, szabad, független, erős, gazdag Magyarország nem fér bele a nagyhatalmi politikai törekvésekbe.
Beszédét követően az önkormányzatok, az intézmények, a civil szervezetek és pártok képviselői helyezték el koszorúikat a szobornál.
A koszorúzást követően az ünneplők a Rákóczi Zsigmond Általános Iskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény ütőseinek vezetésével vonultak az 1848-as emlékműhöz. A felvonulás közben a Szerencsi Férfikar és a Hegyalja Pedagógus Kórus tagjainak ajkán csendültek fel a szabadságharc máig ismert nótái, mint a Kossuth Lajos azt üzente, vagy a Gábor Áron rézágyúja.
A Kossuth téren elsőként Nagy József szavalta el a Nemzeti dalt. A márciusi ifjakat Egeli Zsolt méltatta. Az alpolgármester a tizenkét pont keletkezésének körülményeiről, valamint a pontokba foglalt eszmékről beszélt. Az 1848-as nemzeti követeléseket párhuzamba állította a jelenkor városi eseményeivel, merítve az önkormányzat életéből. Beszédének végén Vörösmarty Mihály: Honszeretet című költeményét idézte.
A koszorúzást követően a résztvevők a Rákóczi-vár színháztermében a Bolyai János Általános Iskola zenés-táncos ünnepi műsorát tekintették meg. Az előadást Koncz Ferenc ünnepi gondolatai előzték meg. – A nemzeti érzés kifejezésének ünnepe március 15-e – hangsúlyozta a polgármester, majd hozzáfűzte, hogy nem 1848 volt az első olyan esemény a magyarok történetében, amely fölkeltette a világ figyelmét. Példaként hozta fel többek között 1456-ot, amikor II. Pius pápa Magyarországot a kereszténység pajzsának és a nyugati civilizáció védőjének nevezte, valamint idézte Victor Hugot, aki ezt írta: ”Magyarország a hősök nemzete, Németország az erényt, Franciaország a szabadságot, Olaszország a dicsőséget képviseli a nemzetek sorában. Magyarország a hősiesség megtestesítője.” – Ez a hősiesség vitt el minket 1848-ig – fogalmazott a polgármester. A közös célok elérése, a haza megmentése vagy a szabadság újra és újra kivívása az, ami nemzetté tesz egy népet. Koncz Ferenc felidézte nagyapja szavait is, aki mindig azt mondta, hogy „a magyar mind katonának született”. Az 1848/49-es forradalom egy széles nemzeti összefogáson alapuló átalakulás kezdete volt. A jövő kihívásainak csak magában bízó, erős, egységes nemzet tud megfelelni. Március 15-e tehát nemcsak a múlt, hanem a jövő is, mert mindaz, amit ebből az ünnepből meríthetünk, összeköti a múltat és a jövőt. 1848 üzenete tehát a mai embernek, az újjáépítkezés, amelyet a lehető legnagyobb összefogással és legjobb képességeink szerint kell megteremtenünk. Az ünnepi beszédet az iskola színvonalas műsora követte, amelyet a zsúfolásig megtelt színházteremben lévő közönség vastapssal köszönt meg.
