Március 8-án, 90 éves korában örökre eltávozott Gaszper
Andrásné, aki hosszú évtizedeken át oktatta-nevelte a szerencsi
gyerekeket. Szerencs Város Önkormányzata 2001-ben pedagógusi munkájának
elismeréseként a "Szerencs Város Díszpolgára" címet adományozta a
mindenki által nagyrabecsült pedagógusnak. Búcsúztatójára 2011. március 23-án 11 órától kerül sor a szerencsi
ravatalozóban.
Réti András, az egykori pályatárs megemlékező gondolatai:
Nyírségi kis településen kezdődött életre szóló pályája. Az elemi népiskola első osztályának élménye indította útjára a később pedagógus pályára lépő ifjú tanulót. Nagy hatással volt rá az első tanítója, akitől tudatosság nélkül leste el, hogyan teheti munkatársaivá a nála kisebbeket. Az iskolában tanultakat hazavitte, a nála fiatalabb társaival azokat megosztotta, játék közben tanítónénijét utánozva magában is elültette a pedagógus személyi adottság csíráit, amit előbb tudat alatt, majd később tudatosan erősített.
Így lett a játékból tudatos pályaválasztás, amely érlelődött és vált valósággá, amikor a Nyíregyházi Református Tanítóképző Iskolában megszerezte tanítói oklevelét.
Az itt szerzett szakismeretek birtokában indult el pályafutása - legtöbbször egyszerű falusi, tanyasi emberek között, majd később városias környezetben.
Mindenütt megismerkedve környezetével, tudatosan szervezte meg nevelői, oktatói munkáját - akár egyedül kellett azt megszervezni és megvalósítani, akár nevelői közösségben.
Pedagógiai-pedagógusi személyisége a gyermekeken keresztül képessé tette arra, hogy jó és eredményes kapcsolatokat építsen ki mind a szülőkkel, mind a nevelőtársaival. Ennek érdekében használta fel a személyes, illetve baráti találkozókat, családlátogatásokat. Együtt tudott örülni a gyermek-szülő-pedagógus jó kapcsolatainak és az ebből származó nevelési eredményeknek, de felelősséggel küzdött azok hiányosságainak elhárításáért. Ezért is vállalta nyugállományba helyezésekor a rövid ideig tartó református hitoktatást a kisiskolás tanulók számára.
Nagy gondot fordított a folyamatos önképzésre, így tudta még eredményesebben szolgálni a jövő nemzedékek fejlődését. Ez tette lehetővé, hogy mindennapi nevelői tevékenysége mellett részt vegyen abban a munkában, amely a fiatal kezdő tanítókat az iskolai gyakorlatra készítette fel.
Mindig tanított, mindig tanult. Családjában öt gyermeket nevelve hármat a pedagógus pályára indított.
Értékes nevelőtársat veszítettünk, aki megharcolta az életet, aki örökségül hagyta ránk életfelfogását: "Helytállás minden időben és helyen."
Erről szólnak pedagógus kitüntetései, a Szerencs Város Díszpolgára elismerés.
Köszönjük Zsuzsika Néni!
Szeretettel és tisztelettel búcsúzunk új hazád kapujában.
Egykori munkatársaid nevében:
Réti András
