Szerencs önkormányzata emléktábla avatással, koszorúzással és mécsesgyújtással emlékezett meg a kommunista diktatúrák áldozatairól 2013. február 25-én.
Egy 2000. június 13-án kelt országgyűlési határozat rendelte el, hogy a középiskolákban február 25-én megemlékezzenek a kommunizmus áldozatairól. A szerencsi gimnáziumban eddig is minden évben megrendezték az eseményt, ám idén az önkormányzat is aktív részt vállalt a megemlékezésben. Visi Ferenc önkormányzati képviselő kezdeményezésére és tiszteletdíjának felajánlásával Ekker Róbert szobrászművész készítette el a gránittáblát, amely mostantól Szerencsen is mementóként áll a kommunista rezsimek áldozatainak tiszteletére.
Az eseményen Koncz Ferenc polgármester mondott beszédet, majd a Bocskai István Gimnázium tanulói adtak verses-dalos műsort. Ringer István tárogatójátékával gazdagította a programot. Az egykori rendőrség és hadkiegészítő parancsnokság épületén leleplezett táblánál a város képviselő-testületének tagjait helyeztek el koszorút, a résztvevők mécseseket gyújtottak az áldozatok emlékére.
1947-ben ezen a napon a szovjet megszálló hatóságok jogtalanul letartóztatták Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát. A politikust később a Szovjetunióba hurcolták, 1952-ben bírósági tárgyalás nélkül 25 év kényszermunkára ítélték. 1955 novemberében átadták a magyar hatóságoknak, de szabadságát csak 1956 áprilisában nyerte vissza. Az 1956-os forradalom idején földművelési miniszterként, majd államminiszterként tagja volt a Nagy Imre-kormánynak.
A pártállami rezsim majdnem fél évszázados uralma alatt tudatosan és módszeresen tiporta lábbal az emberi- és szabadságjogokat: államosította a magántulajdont, tiltotta az egyházak működését, megtagadta a szabad sajtó és a véleménynyilvánítás jogát. Életképtelen gazdasági rendszerrel taszította nyomorba a társadalmat, és hamis ideológiától hajtva földelte el történelmi hagyományait, kulturális értékeit. Erkölcsi mércét nem ismerve üldözte mindazokat, akik ellenálltak, mást gondoltak, vagy a külső hatalom írta agresszív eszme által üldözendőnek ítéltettek.
A kommunista diktatúrák halálos áldozatait világviszonylatban 100 millióra becsülik. Kelet-Európában a számuk eléri az 1 milliót. Ennyien vesztették életüket éhínségben, kényszermunkatáborban, vagy kegyetlen kivégzés által. Jóval többre tehető azok száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg megnyomorított. A rendszer áldozata volt az is, akit vallattak és kínoztak, akit megbélyegeztek, akit kirekesztettek vagy börtönbe zártak, akit csoport vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek; mindenki, akit megfosztottak a szabad cselekvés és választás lehetőségétől.
Ezen a napon emlékezünk a több tízezer, családjától elválasztott és kényszermunkatáborba hurcolt honfitársunkra, a koholt vádak alapján mészárszékre küldött nemzettársainkra, az ellenállóként mártírhalált halt hősökre. Ezen a napon emlékezünk mindazokra, akik az erőszakrendszer áldozataivá váltak, családtagjaikra és szeretteikre, akiket a kommunista rezsim meghurcolt és kiszolgáltatott. És ezen a napon emelt fővel emlékezhetünk minderre, mert egy letűnt rendszer bűneit emlegetjük, amelyet a nemzet kitartása és a szabadság iránti olthatatlan vágya örökre eltemetett.
Forrás: http://kommunizmusaldozatai.kormany.hu/
