A közösség, a társadalom megbecsülésének jeleként ünneplik világszerte november közepén a Szociális Munka Napját.
Szerencs Város Önkormányzata ebből az alkalomból köszöntötte 2013. november 15-én az ESZEI, Szociális és Gyermekjóléti Alapszolgáltatási Központ, a Gyémántkapu Idősek Otthona, a Szerencsi Idősek Otthona, illetve a házi segítségnyújtás intézményének munkatársait a Rákóczi-vár színháztermében.
Koncz Ferenc polgármester beszédében méltatta a dolgozókat, akik munkájuk során minden nap nehézségekkel néznek szembe, ám a felmerülő problémák ellenére is fontosnak tartják az emberi szót, amivel erőt adnak a rászorulóknak. – Életünk az Isten megismételhetetlen kegyelme, amelyet a szociális szférában tevékenykedők igyekeznek megóvni, ezért pedig hálával tartozunk nekik – fogalmazott a polgármester.
Lelkiismeretes munkájukért, kitartásukért, és a mindennapokban tanúsított türelemért, gondoskodásért Koncz Ferenc elismerést nyújtott át Gálné Karszki Évának, Szepesi Edinának, Földesi Lajos Györgynének, és Vecser Istvánnénak.
Dr. Bobkó Géza, a szerencsi Egyesített és Szociális Egészségügyi Intézet igazgató főorvosa az intézmény által felajánlott százezer forint értékű vásárlási utalványt adott át a Szociális és Gyermekjóléti Alapszolgáltatási Központnak, illetve a Szerencsi Idősek Otthonának az intézményekben végzett humánus és magas szintű munkáért.
Ficsor Ivett és Karády István zenés műsora köszöntötte a szerencsi intézmények szociális dolgozóit, majd az esemény végén dr. Sütő Szilveszter városi főorvos köszöntőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy a szociális munka napja első sorban azokról szól, akik a nehézségekkel, problémákkal küzdő emberekkel közvetlenül foglalkoznak. – Tiszteletemet és őszinte megbecsülésemet fejezem ki Önöknek, akik nap, mint nap azon fáradoznak, hogy a rászorultak emberi méltóságát tiszteletben tartva adják meg részükre a segítséget. Szeretetszolgálatot végeznek Önök, amelynek központjában az ember áll – fogalmazott dr. Sütő Szilveszter, aki Teréz anya gondolataival fejezte be beszédét: Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.
