Talán a címben szereplő név nem sokat mond az olvasónak, de ha azt mondjuk, hogy Bástya elvtárs...
Ugye, ugye! Így már sokunknak ismerős a színész, aki Bacsó Péter filmszatírájában, A tanúban olyan jól alakította a rettegett legfőbb vezető szerepét. Azt is kevesen tudják, hogy Both Béla 1910. november 21-én Szerencsen született.
Bár elsősorban színházi színész volt, valamint rendező, a Madách Színház, később a Nemzeti Színház igazgatója, közismertté mégis filmszerepei tették. (Bástya elvtárs a A tanú című filmben, illetve Báthory Béla, az idős magyar–történelem szakos tanár a Szomszédok c. tévésorozatban)
1932-ben diplomázott színészetből a Színiakadémián. Az akadémiáról a miskolci színház szerződtette le, színésznek, rendezőnek, színházi titkárnak és könyvtárosnak egyszerre. Még a színiiskolában feleségül vette pályatársnőjét, Móricz Lilit, Móricz Zsigmond író kisebbik, színésznő lányát.
1934 és 1941 között a Nemzeti Színház rendezője, majd azt követően a Szegedi Nemzeti Színház főrendezője lett. 1945 után rendezőként és színházvezetőként is tevékenykedett többek között a Magyar Színházban, illetve a debreceni Csokonai Színházban is. 1945. január 6-án jelentkezett a Nemzeti Színházművészeti Tanácsba, ahová felvételt is nyert. A testület az Izabella téri Magyar Színházat „osztotta rá”, ahol egy tőke nélküli magánszínházba kezdett, de két év után abbahagyta és 1947–1949 között ismét a szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött, ezúttal azonban mint már igazgató. 1955-ben felkérték az Állami Faluszínház főrendezőjévé, melyet 1958-ban már a Madách Színházban látta el, aminek nem sokkal később igazgatója is lett. Igazgatása alatt – az 1960-as évek elején – a Madách Színház az ország legjobbja volt, színháztörténeti értékű előadásokat rendezett, mint például G.B. Shaw: Tanner John házassága, Shakespeare: Hamlet, Tennessee Williams: A vágy villamosa, John Milton: Elveszett paradicsom, de a második világháború után először az ő igazgatósága alatt mutatták be Madách Imre Az ember tragédiája című művét ismét, valamint szintén a nevéhez fűződik sok egyéb mellett egy új, tiszta hangú Bánk bán megrendezése és bemutatása is, a sikerdarabok mellett.
1964 és 1971 között a Nemzeti Színháznak is igazgatója volt, nyugdíjba is annak éléről ment 1971-ben. Életének 92. évében, 2002. február 20-án hunyt el, sírja Budapesten, a Farkasréti temetőben található.
Részletes életrajza elolvasható itt.
Forrás: Wikipédia
