2011. július 4-én újabb sikert könyvelhetett el a szerencsi választókerület képviselője, hiszen az Országgyűlés A cukorgyárak privatizációját, valamint Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő, és annak itthoni következményeit feltáró vizsgálóbizottság tagjává választotta.
A bizottságot létrehozó határozatában az Országgyűlés – a magyar nép, a jelen és az eljövendő generációk egészséges és hazai élelmiszerhez való jogáért viselt felelősségére tekintettel – kinyilvánította, hogy Magyarországon a cukoripar területén olyan intézkedések (privatizáció, kötelezettségvállalások, állami támogatások, gyárbezárások, cukorreform, diverzifikáció stb.) történtek az elmúlt több mint két évtizedben, amelyekről erősen feltételezhető, hogy az eredeti szándékokkal ellentétesen, a nemzeti érdekeket súlyosan sértve, az ágazat katasztrofális leépüléséhez vezettek. Az értékesítési és privatizációs szerződéseket a nemzetgazdaság érdekeire való tekintettel meg kell vizsgálni, ellenőrizni kell az abban foglaltak betartásának pontosságát. A jelenlegi helyzetet eredményező esetleges emberi mulasztások előfordulását alapos körültekintéssel meg kell vizsgálni és a még fennálló kedvezőtlen folyamatokat – a jövőre tekintettel – minden lehetséges eszközzel meg kell állítani, illetve kedvező irányba kell fordítani. A kedvezőtlen folyamatokért, cselekményekért viselt személyes – büntetőjogi vagy politikai – felelősséget mihamarabb meg kell állapítani.
A 16 tagú bizottság 180 napon belül jelentést kell, hogy benyújtson az alábbi kérdésekről:
-
a cukoripar privatizációja során milyen mulasztások történtek, milyen privatizációs döntések, megállapodások születtek, azokhoz kapcsolódóan az új tulajdonosok felé milyen kikötések kapcsolódtak, betartották-e azokat,
-
ki, mikor, és hogyan ellenőrizte az új tulajdonosok által vállalt kötelezettségek betartását,
-
milyen jogszabályi felhatalmazás, irányelvek és szakmai szempontok alapján születtek döntések a cukoripari privatizáció folyamatáról,
-
a koncepcióalkotásban, pályázati és döntéshozatali folyamatban mely állami és kormányzati szervek voltak érintettek (előkészítés, döntés, ellenőrzés),
-
milyen felelősség terheli ez ügyben a korábbi ciklusok – különös tekintettel a szocialista–szabad demokrata koalíciók – kormányzatát, mennyiben szolgálta a privatizáció a hozzájuk köthető gazdasági érdekkörök céljait,
-
az egyes üzemek értékesítéséből befolyt vételár miként aránylott azok valós piaci értékéhez,
-
milyen okra vezethető vissza, hogy az elidegenített üzemek jellemzően külföldi tulajdonba kerültek,
-
az Európai Unió 2004. évi csatlakozásunkkor hatályban lévő cukorrendtartása, majd az azt követő többlépcsős cukorrendtartási reform előkészítési és döntési folyamatában milyen álláspontot, milyen szakmai alapon és milyen cél elérése érdekében képviselt Magyarország? A 2004-től hivatalban lévő miniszterelnökökhöz és szaktárcavezetőkhöz milyen döntések, milyen általuk képviselt magyar álláspont, adminisztratív intézkedések köthetők, amelyek lehetővé tették a jelenlegi helyzet kialakulását,
-
az intézkedések milyen hatással voltak, vannak a hazai cukorrépa-termesztésre, a cukorpiaci helyzetre és az árakra, a szakágazati foglalkoztatásra, továbbá a kapcsolódó műszaki fejlesztésre és kutatásra?
A rendszerváltás idején, 1990-ben összesen 12 cukorgyár működött Magyarországon, összesen 600 ezer tonna kapacitással. Az egyes privatizációs eljárások során tulajdont szerzett külföldi befektet ők az egyes esetekben száz éves hagyományokra visszatekintő üzemeket bezárták, a termelést megszüntették. Két évvel a csatlakozás után, 2006-ban az Európai Unió – az Európai Parlament néppárti képviselőcsoportjához tartozó fideszes magyarországi képviselői határozott tiltakozása ellenére – a termelés csökkentését célzó, azt ösztönző „cukorreformot” vezetett be. Ennek eredményeképpen a még meglévő 400 ezer tonnás kvóta 105 ezer tonnára csökkent, és egyetlen – külföldi tulajdonban lévő – működő cukorgyárunk maradt – a kaposvári Magyar Cukor Zrt. – melynek éves termelése a fennmaradt kvótának felel meg.
Magyarországon a kijelenthető, hogy a hazai gazdaság a korábbi cukorexportálóból importra szoruló kiszolgáltatott pozícióba került. Ezt az árak alakulása ma világosan igazolja. Az Európai Unió következő tervciklusának kezdetéig, az agrárstratégia keretei között teljes körűen fel kell készülni a 2014-ben kezdődő időszakra. Ehhez azonban nélkülözhetetlen az elmúlt ciklusok kormányzatai alatt tett jogcselekmények széles körű és mindenre kiterjedő vizsgálata, a vizsgálat alapján tett megállapításokból történő, a hosszú távú jövőre vonatkozó megfelelő következtetések levonása.
A kétségkívül országos jelentőségű, így feltétlenül országgyűlési vizsgálatot követel, amelyet a most létrehozott vizsgálóbizottság folytat majd le.
Fotó: a lebontott szerencsi cukorgyár látképe / Schlemmer Balázs



Önkormányzat 













Hozzászólások
Alapvetően nem értek egyet azzal, hogy ennyi energiát fordítanak arra, hogy a rossz, vagy rosszul meghozott döntéseket felülvizsgálják . Olyan még soha nem történt, hogy az anyagi hátrány megtérült volna egy rossz politikai-gazdasági düntés felülvizsgálata során. Én a ráfordított energia nagyobb hányadát inkább a lehetséges kapacitás-felhasználás, ill a fejlesztések vizsgálatára fordítanám. Mint ismeretes (bár ez sajnos már a szerencsi esetben nem áll fennt) egy működőképes cukorgyári gyártókapacitás a viszonylag kis (sajnos ezt sem lehet befektetők nélkül megvalósítani) ráfordítással átalakítható bioetanol üzemmé. Mivel az unió direktívái támogatják, a világpiaci árszinvonal pedig egyenesen egyértelművé teszi, kell, hogy az országunknak legyen bioüzemanyag gyártása. A cukorrépa alapú etanol kiváló alternatíva lehet, megőrizve (újra létesítve) a munkahelyeket mind a gyártásban, mind a mezőgazdaságban . És persze a város közvetlen bevételeiről se feledkezzünk meg.
Ha nem akkor tenni kell tettekkel a be nem tartott ígéretek ellen, persze törvényesen ha addig nem hoznak olyan törvényt ami lehetetlenné teszi a szerencsi polgárokat!!!!! !!!!
Sajnos a magyar állam adóssága szempontjából a pártok és az egyházak támogatása csak csepp a tengerben. Ezzel sokat nem lehet javítani a költségvetési egyensúlyon. Viszont nagyon kíváncsi lennék hány ezer milliárd forint került magánemberek kezébe az elmúlt 20 évben. Hogy messzire ne menjünk... Valószínűleg nem egyedi eset a mienk, de "mintaértékű" az, amit ezzel az országgal tettek. És a tettesek sehol....
Anélkül szeretnék válaszolni, hogy rágógumit csinálnék a témából. Azt gondolom, hogy mi ketten nagyon hasonlóan gondolkodunk az alapkérdésekben . (Minden részletben pedig egyáltalán nem biztos, hogy egyet kell értenünk.)
A téma lezárásaként részemről már csak egy megjegyzés: A múltat le kell tudni zárni. Reményeim szerint múltnak tekinthető az előző két ciklus. Ahhoz viszont, hogy megnyugtatóan le tudjuk zárni a múltat, tisztába kell tenni mindenki előtt, hogy milyen okok miatt jutottunk el idáig. A következtetések et azon a szinten kell levonni, ahová az ügy tartozik. Önkormányzati szinten a politikusoknak a választópolgáro k előtt, a jog szintjén pedig a rendőrségnek illetve az ügyészségnek a bíróság előtt, ha oda kerül az ügy. Enélkül nem lehet túllépni azon a tényen, hogy az előző években lerabolták az országot, a településünket pedig eladósították. Az ebből adódó feszültséget már fel kellett volna oldani, mert sokat árt az országnak, hogy nagyon sok ember a politikai hovatartozása alapján ítélik meg a másikat. Ebben egyaránt felelős a jobb- és a baloldal.
Tisztelettel: Magyar
Köszönöm a véleményét.
Abban nem értek egyet Önnel, hogy csak a pártkatonák szavaznak. Azok mennek el, akik - helyesen - úgy gondolják, hogy számít a véleményük. A többség tavaly úgy gondolta, hogy legyen változás Szerencsen. És lett. Hogy milyen eredménnyel, annak eldöntésére kevés az eltelt 9 hónap. Nagy volt a feszültség októberben, ezért nagy az elvárás a jelenlegi vezetés irányában. Türelmünk attól is függ, hogy milyen helyzetben vagyunk. Akinek most nincs munkája, az jogosan türelmetlen, mert a munkanélküliség keserűségét nap mint nap neki kell megélni. A kilátásaink nem rosszak, de hogy lesz-e türelmünk hozzá, azt majd eldönti a jövő...
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.